Szívférgesség-Dirofilariózis

Sajnos a Dunakanyart is elérte a szívférgesség. A fertőzöttség felderítése nem mindig egyszerű, különösen ha diagnosztika nélkül elkezdik használni a terápiás szereket. Mindenképpen javaslom a kezelés előtt a szűrést!!!

Egy kis cső vér általában elegendő a szűréshez. Ha a rendelőben elvégzett szűrés során lárvákat látunk a vérben, további vizsgálatokat javaslunk a Szívférgesség és Bőrférgesség elkülönítésére.

 

 

Az alábbi linken egy közérthető, szakmailag megalapozott videó:

https://www.youtube.com/watch?v=yfzN258Cfcw

 

 

 

Szívférgesség

A ragadozók szívférgességét a cardiovascularis rendszerben élő Dirofilaria immitis fonálférgek okozzák. Hazánkban eddig csekély jelentőséggel bírt, de itthon is egyre több esetben diagnosztizálják, esetenként trópusi országot sosem látott egyedekben is. A kifejlett férgek mechanikus és toxikus kártétele, valamint a betegséggel összefüggő komplikációk könnyen az állat elhullását okozhatják.

 

Előfordulás

Általánosan elterjedt a Föld trópusi, szubtrópusi országaiban (Amerika, Afrika, Dél-Ázsia, Ausztrália). Dél-Európában is endémiás (elsősorban Olaszország, Spanyolország, Francia-ország, Görögország, Törökország), a középső, északi és keleti részeken importált esetek fordulnak elő. A klimatikus változásokkal összefüggő szúnyog-vektor terjedésével, illetve a kedvenc állatok külföldre utaztatásának megszaporodásával a kórokozó olyan helyeken is megjelenik, ahol korábban nem írtak le megbetegedést. Nálunk eddig kevés figyelmet kapott, pedig az elmúlt években egyre többször találkozhattunk vele a rendelőben (vagy a boncasztalon), 2009-ben pedig az első autochton eset is publikálásra került (Dr. Jacsó Olga és Dr. Fok Éva  közreműködésével).

 

Okozója

A szívféreg, Dirofilaria immitis a fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozó, 12-30 cm hosszú (a nőstények nagyobbak a hímeknél), fehér színű filarioida féreg. A kifejlett példányok elsődlegesen a tüdő ereiben (arteria pulmonalis), esetleg a jobb szívfélben és a vena cava caudalisban fordulnak elő. Természetes gazdája a kutya és más Canidae-fajok (róka, farkas, prérifarkas), de fertőződhetnek a macskafélék (házi macska, vadon élő ragadozók), menyétfélék (vadászgörény), fókák és az ember is.

 

Fejlődésmenet

A Dirofilaria férgek közvetett fejlődésűek, köztigazdáik különféle szúnyogok (Anopheles-, Aedes-, Culex-fajok, stb.). A nőstények a vérbe ürítik a mintegy 300 mm-es első stádiumú lárváikat (L1, másnéven mikrofilária), amelyek képesek több mint 2 évig is életben maradni. A mikrofilarémiát jellemzi az évszakonkénti – csúcsidőszak tavasszal és nyáron (14°C alatti hőmérsékleten szünetel a lárvák fejlődése a szúnyogokban) – és a napszakonkénti periodicitás, ami egybeesik a vektor aktivitásának idejével. A szúnyogok a vérszívás során veszik fel a mikro-filáriákat, amelyek optimális körülmények között (27°C, 80%-os relatív páratartalom) 10-14 nap alatt fejlődnek fertőzőképes lárvává (L3). Egy következő vérszívás alkalmával új gazdába kerülnek, ahol a bőralatti kötőszövetben/izom-szövetben lezajlik a 3. (3-4 nap), majd a 4. vedlés (50-70 nap), miközben az izomrostok mentén vándorolnak a mellkas felé. A fiatal felnőttek végül a vénás keringéssel jutnak a szívbe és a tüdőbe, ahol a fertőződést követő 120. nap környékére elérik az ivarérettséget. A prepatens periódus 6-9 hónap (vagyis a fertőződést követően a mikrofiláriák legkorábban ekkor jelennek meg a véráramban). Az adultok több, mint 5 évig is életben maradhatnak.

 

Tünetek

A fertőzött kutyák többsége nem mutat klinikai tüneteket. A betegség általában krónikus lefolyású, heveny szívelégtelenség csak nagyszámú féreggel való fertőződés esetén alakulhat ki. A kórelőzményi adatok között előfordulhat: fogyás, csökkent terhelhetőség, bágyadtság, kondícióromlás, köhögés, dyspnoe, végtagödéma/ascites. A kifejlett férgek toxikus és mechanikus kártétele a tüdő ereinek gyulladását, a parenchyma fibrózisát, eosinophil pneumonitist, trombusképződést, az erek elzáródását, a tüdőkeringés zavarát eredményezi. A perfúziózavar miatt kialakuló hypoxia következtében pulmonális hypertonia alakul ki, ami a jobb szívfél hipertrófiájához és kitágulásához (cor pulmonale) vezet. Súlyos esetben tüdőinfarktus, pangásos szívelégtelenség alakulhat ki, a nagyszámú féreg egy része a tüdőből a szívbe sodródik, ahol a vörösvérsejtek traumás sérülése miatt intravascularis hemolízis, anémia, hemoglobinuria, májelégtelenség következik be, rövid időn belül az állat elhullását okozva. Gyakran megfigyelhető az immunkomplexek lerakódása miatt kialakuló, proteinuriával járó glomerulo- nephritis; a komoly veseelégtelenség azonban ritka. A juvenilis alakok véletlenszerűen más szervekbe is elsodródhatnak, változatos tüneteket kialakítva pl. a szemben, a központi idegrendszerben vagy a bőrben.